Amikor életmódról beszélünk, legtöbbször a mozgásra és a táplálkozásra gondolunk. Pedig az életmód sokkal több ennél: sok apró döntés és viselkedésmintázat együttese, amelyből az életstílusunk rajzolódik ki. A kérdés az, hogy ezt mi alakítjuk tudatosan, vagy a környezet formálja helyettünk.

Ma sokkal nagyobb szabadságunk van abban, hogyan éljünk, mint korábban. Egyre kevésbé hatnak ránk a hagyományok, a társadalmi szerepek, a családi minták, a lakóhely, a vallási és kulturális normák. A korábbi kötöttségek fellazultak; ma sokszor már csak az anyagi lehetőségek szabnak korlátot az életvitelünknek.

Az életmód nem néhány szokásból áll, hanem sok apró döntés és viselkedésmintázat együttese.

Ezekből a választásokból rajzolódik ki az a sajátos mintázat, amelyet életstílusnak nevezhetünk.

Életmód az is,

• ahogyan a napunk ritmusát alakítjuk
• ahogyan a szabadidőnket töltjük
• ahogyan építjük vagy éppen romboljuk a kapcsolatainkat
• ahogyan kezeljük a nehézségeket és a feszültséget
• ahogyan tanulunk és nyitottak maradunk új dolgokra
• ahogyan használjuk a figyelmünket és a technológiát
• ahogyan viszonyulunk a természethez
• ahogyan végezzük a munkánkat
• ahogyan berendezzük az otthonunkat
• ahogyan megjelenünk a világban
• és az is, hogy keressük-e az élet mélyebb értelmét vagy spirituális dimenzióját.

Ennek azonban van egy komoly kockázata is. Ha nem alakítjuk tudatosan az életmódunkat, akkor a környezetünk alakítja ki helyettünk. A mai fogyasztói kultúra rendkívül erősen formálja a vágyainkat, a szokásainkat és a mindennapi döntéseinket. Így könnyen kialakulhatnak az új „egyenéletstílusok”: egymáshoz nagyon hasonló életminták, amelyek inkább a piac, a média és a digitális környezet logikáját követik, mint az ember valódi szükségleteit.

És nem biztos, hogy ezek az irányok kedvezőek. Világszerte nő a szorongásos és depressziós zavarok gyakorisága, sok fejlett országban romlanak a mentális jóllét mutatói, egyre többen élnek tartós stresszben és krónikus betegségek halmozódásával. Úgy tűnik, hogy a spontán kialakuló egyenéletstílusok nem feltétlenül vezetnek jó irányba.

Az életmód nem véletlenül alakul ki. Valamilyen erő mindig formálja.

A kérdés az, hogy mi alakítjuk-e tudatosan – lépésről lépésre – az életstílusunkat, vagy hagyjuk, hogy a környezet alakítsa ki azt a maga logikája szerint.

Talán éppen ezért van létjogosultsága a holisztikus életmódfejlesztésnek: hogy tudatosan alakítsuk az életünk különböző területeit, és így közelebb kerüljünk egy számunkra teljesebb, hitelesebb élethez.

Mit tanulhatunk a vallási hagyományokból, a történelmi tapasztalatból és a modern szemléletből az ételről?

A modern táplálkozásról szóló viták gyakran leegyszerűsítők. Egy-egy tápanyagot vagy élelmiszert emelnek ki, majd ezek köré teljes világképeket építenek: hús vagy növény, gabona jó vagy rossz, cukor vagy zsír, keto vagy vegán. Ez a gondolkodásmód viszonylag új, és idegen attól a szemlélettől, ahogyan az emberiség nagy része történelmileg az ételhez viszonyult.

A vallási tanítások, a spirituális hagyományok és a történelmi tapasztalatok nem elszigetelt élelmiszerekben gondolkodtak, hanem életformákban. Az étel nem önmagában volt „helyes” vagy „helytelen”, hanem egy adott élethelyzethez, célhoz és környezethez igazodott. A holisztikus táplálkozás ezt a régi, összefüggésekben gondolkodó szemléletet értelmezi újra a modern világban.

Növényi alap: spirituális és gyakorlati tapasztalat

Ha végignézzük a nagy vallási és spirituális hagyományokat – a hinduizmustól és buddhizmustól a keresztény aszkézisen át a taoizmusig –, feltűnő, hogy a növényi alapú táplálkozás újra és újra ideálként jelenik meg. Ennek oka nem dogmatikus tiltás volt, hanem tapasztalat: a növényi étrend könnyebb, kevésbé terheli a testet, és kedvez a befelé figyelő, fegyelmezett, szellemi elmélyülésnek.

Fontos azonban megérteni, hogy ezek az ajánlások elsősorban a spirituális úton járókra vonatkoztak. Az étel itt eszköz volt a tudat formálásában, nem erkölcsi parancs. A növényi étkezés nem felsőbbrendűséget jelentett, hanem megfelelést egy adott célhoz.

Az „átlagember” étrendje: alkalmazkodás

A történelem során az emberek többsége nem választott étrendet, hanem alkalmazkodott ahhoz, ami megtermett, ami elérhető volt, és ami biztosította a közösség fennmaradását.

Világszerte hasonló minta rajzolódik ki:
gabonák és hüvelyesek mint stabil alap,
zöldségek és gyümölcsök szezonálisan,
állati eredetű ételek kiegészítő szerepben.

Ez az étrend nem ideológiai döntésekből, hanem ökológiai, gazdasági és kulturális realitásokból fakadt.

Gabonák: globális civilizációs alap

A gabonák – búza, rizs, kukorica, köles, árpa – az emberi civilizáció világszintű alappillérei voltak. A rizs Ázsiában, a búza és árpa a Közel-Keleten és Európában, a kukorica Amerikában tette lehetővé a letelepedett életet, a közösségek szerveződését és a túlélést.

A gabonák körüli mai viták gyakran leegyszerűsítőek. A probléma nem magával a gabonával van, hanem a modern fajtanemesítéssel, a feldolgozottság szintjével és az előkészítő technikák eltűnésével. Régen a gabonafogyasztás jóval aktívabb életformával járt együtt, ami alapvetően más anyagcsere-helyzetet jelentett, mint a mai, jellemzően ülő életmód.

Holisztikus szemléletben nem az a kérdés, hogy szabad-e gabonát enni, hanem az, hogy milyen formában, és hogyan illeszthető be úgy az étrendbe, hogy a modern életkörülmények között is az egyensúlyt szolgálja.

Állati eredetű ételek: életmódhoz kötött egyensúly

A húsevés szerepe csak akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük a környezeti és kulturális összefüggéseket. Vadászó-gyűjtögető népeknél, nomád pásztorkultúrákban, hideg éghajlaton élő közösségekben a hús és az állati zsír létfeltétel volt. Ezekben a kultúrákban a vadászat gyakran rituális, szakrális keretek között zajlott, az állat iránti tisztelettel és hálaadással.

Más környezetben a hús ritkább, gyakran ünnepi ételként jelent meg, ami természetes ritmust és mértéket adott a fogyasztásának. A kevesebb húsfogyasztás nem tiltásból fakadt, hanem a körülmények és a tisztelet természetes korlátaiból. A modern világban, ahol ezek a korlátok nagyrészt eltűntek, a tudatos mértéktartás és a forrás megválasztása válik kulcskérdéssé.

Holisztikus szemléletben a hús szerepe nem központi, hanem kiegészítő, amely akkor szolgálja az egyensúlyt, ha nem válik automatikus, napi rutinná, és nem tolódik el aránytalanul a növényi alap rovására.

Tejtermékek és tojás: tudatos kiegészítők

Sok kultúrában az állati eredetű ételek közül nem a hús, hanem a tejtermékek és a tojás töltöttek be stabil szerepet. Ezek koncentrált tápanyagokat biztosítottak anélkül, hogy folyamatos állatöléshez kötődtek volna, és gyakran olyan formában jelentek meg, amely jobban illeszkedett a mindennapi étrendhez.

A hagyományos tejtermékek – különösen az erjesztett formák, mint a joghurt, kefir vagy sajt – nemcsak tartósítást szolgáltak, hanem az erjedési folyamat révén emészthetőségük is kedvezőbbé vált, ami részben magyarázza széles körű elterjedésüket.

A tojás különleges helyet foglal el: a ma fogyasztott tojások túlnyomó többsége nem egy fejlődő élet elvétele (nem megtermékenyített tojás), ugyanakkor holisztikus szemléletben az állattartás körülményeitől nem lehet eltekinteni.

Ebben a tágabb összefüggésben a tojás és a tejtermékek szerepe hasonlóan értelmezhető: értékes, jól hasznosuló élelmiszerek, amelyek helye az étrendben nem korlátlan, hanem a forrás, a minőség és az arányok tudatos megválasztásához kötött.

Gyümölcs: teljesség, nem puszta cukor

Kevés élelmiszer hordoz olyan pozitív, életigenlő jelentést, mint a gyümölcs. Történelmileg és spirituálisan a gyümölcs az élet ajándéka volt: a természet érési folyamatának betetőzése. A hagyományokban regeneráló, könnyű, éltető táplálékként jelent meg, amely különösen jól illeszkedett a növényi alapú, kíméletes étrendbe.

A modern táplálkozási diskurzusban azonban a gyümölcs gyakran áldozatul esik a nutricionizmusnak – annak a szemléletnek, amely az élelmiszereket kiragadott tápanyagokra redukálja. Ebben a megközelítésben a gyümölcs „cukorrá” válik, miközben háttérbe szorul az a tény, hogy önmagában is holisztikus élelmiszer.

A teljes gyümölcs nem puszta szénhidrátforrás, hanem komplex élő rendszer: rostok, vitaminok, ásványi anyagok, antioxidánsok és természetes cukrok együttese, természetes mátrixban. Teljes formájában egészen másképp hat a szervezetre, mint az izolált cukrok vagy feldolgozott gyümölcstermékek.

Holisztikus szemléletben a gyümölcs nem problémás élelmiszer, hanem a természet ritmusához és az emberi életformához illeszkedő ajándék.

Ketogén étrend: adaptáció és terápiás eszköz

A zsíralapú anyagcsere-állapotnak is megvannak a tradicionális gyökerei a biológiai alkalmazkodás szintjén. Böjtök és szűkös időszakok során az emberi szervezet természetes módon váltott zsíralapú működésre.

A modern korban ez az étrendi megközelítés terápiás eszközzé vált: alkalmazzák például epilepsziában, valamint inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség esetén.

Holisztikus szemléletben azonban a zsírra épülő étrend nem univerzális modell, hanem egy állapot- és célfüggő megoldás, amely inkább átmeneti eszköz, mint hosszú távú életforma

Záró gondolat

A holisztikus táplálkozás nem kizárásról szól, hanem az arányok és az összefüggések felismeréséről. A növényi alap iránytű, nem erkölcsi parancs vagy univerzális gyógymód. Az állati eredetű ételek ebben a keretben nem központi elemek, hanem tudatosan választott kiegészítők, ahol a mennyiség, a minőség, a forrás és az etikai vonatkozások egyaránt szerepet kapnak.

Talán nem új diétákra van szükségünk, hanem arra, hogy újra megtanuljunk egészben gondolkodni az ételről:

– nem tápanyagokban, hanem élő rendszerekben;
– nem tiltásokban, hanem arányokban;
– nem ideológiákban, hanem élethelyzetekben.

Ez a holisztikus szemlélet az, amely képes összekötni a vallási hagyományokat, a történelmi tapasztalatot és a modern tudást – és valódi egyensúlyt kínálni a mai táplálkozási viták közepette.

Attól, hogy január van, nem kötelező életmódváltásban gondolkodni. Van, amikor az is elég, hogy az életünket egyben tudjuk tartani.

Az év eleje sokunkban automatikusan elindít egy belső nyomást: most kellene rendet tenni, újrakezdeni, jobbá válni. Mintha a naptár önmagában elvárásokat támasztana velünk szemben.

Pedig az élet nem így működik. Nem minden életszakasz alkalmas a megújulásra.

Vannak időszakok, amikor van erőnk tervezni, alakítani, változtatni — és vannak olyanok is, amikor minden energiánk arra megy el, hogy működjünk. Hogy helytálljunk, gondoskodjunk, reagáljunk a kihívásokra, és közben valahogy ne essünk szét.

Ilyenkor a kitartás fontosabb feladat, mint az átalakulás. Ez nem gyengeség vagy kudarc, hanem realitás.

A változás nem attól válik valóra, hogy magunkra erőltetjük, hanem attól, hogy megérik bennünk. Sokszor nem az a kérdés, hogy akarunk-e változni, hanem az, hogy van-e hozzá tér, idő, belső szabadság.

Amikor még nincs itt az ideje, az elvárás csak bűntudatot kelt, nem előrelépést.

Az igazi életmódváltás ritkán kezdődik nagy, hangzatos elhatározással. Inkább csendes felismerésekkel indul: egy ponton már nem akarunk ugyanúgy továbbmenni, ahogy eddig. Észrevesszük, mi fáraszt, mi nem szolgál minket tovább.

Amikor eljön az ideje, a változás már nem nyomasztó kényszer lesz, hanem válasz egy valódi szükségletre.

Addig pedig teljesen rendben van, ha a feladatunk „csak” annyi, hogy megtartsuk azt, ami van. Hogy vigyázzunk magunkra és arra, ami fontos – annyira, amennyire most tudunk.

Ez nem a fejlődés ellentéte, hanem gyakran annak előfeltétele.

Kassai Lajos lovasíjász egy mondatban összefoglalta az állattartás lényegét: Tartsd az állatot természete szerint! Ezt a tanácsot a magunk szempontjából is végiggondolhatnánk, ha az emberhez méltó élet kulcsát keressük. De mit is jelentene a természetünk szerint élni?

Általános támpontokat könnyen találunk:

• Testünk és lelkünk kapjon meg mindent, ami az optimális működéséhez kell, és lehetőleg ne kapjon olyat, amire semmi szüksége.
• Éljünk olyan környezetben és közösségben, amely számunkra ideális.
• Legyen kapcsolatunk a szellemivel, merítsünk belőle útmutatást és erőt az élethez.

Egyszerű képlet, mégis nehéz megvalósítani. Mintha a világ éppen ezekkel ellentétes irányba terelne. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább tapasztaljuk az emberi természettel ellentétes élet válságtüneteit.

• Az emberi képességek hanyatlanak, fizikailag, mentálisan satnyulunk. Testünk egyre kevesebbet bír, lelki erőnk, figyelmünk, memóriánk töredéke a korábbi generációknak.
• Biológiai életfeltételeink gyorsuló ütemben pusztulnak, támaszt nyújtó közösségeink sorvadnak.
• Pótcselekvésekkel, pótszerekkel próbáljuk betölteni a lelkünkben növekvő űrt. Eredménytelenül. A mentális zavarok száma, fajtája és súlyossága egyre növekszik a fejlett világban.

A megoldás – a rövid válaszok szintjén – egyértelmű.

• Ellustulás helyett képességek fejlesztése.
• Környezetpusztítás helyett természetvédelem. 
• Agresszív önérvényesítés helyett támogató emberi kapcsolatok.
• Instapozitív látványélet helyett értelmes elfoglaltságok.

 A változtatás, a tenni akarás vágya ott él bennünk, de sajnos sokszor csak rövid fellángolás formájában. Nem járunk jól a kitartó, de egyoldalú radikálisokkal sem. Nem igazán követendő példa a hatalmas látványizmokra gyúró, testképzavaros edzésfüggő, vagy a guruját tűzön-vízen át követő fanatikus, de még a magát fához láncoló, méregzöld aktivista sem.  

Egysíkú szenvedélyekre nem lehet emberhez méltó, új kultúrát építeni.  

A természetünk szerinti élethez holisztikus életmódváltásra van szükség. Több életterületen, kis lépésekben, egy koherens életfilozófia mentén kell haladni. Olyan életformát kell  kialakítanunk, amely az egészséges, értelmes és fenntartható élet esélyét nyújtja, amelyben békésen megfér a mélyebb spiritualitás és a hétköznapi életkészségek fejlesztése. Ilyen utat kínál a „HOLNESS” holisztikus életmódmodell is.

Bármilyen úton indulunk, a jelentős életmódváltás elkerülhetetlen. Nyugodtan mondhatjuk, hogy amibe belefogunk, egyfajta életművészet. Művészi alkotásunk az életünk.  Ekkora ellenszélben, a fogyasztói világ könyörtelen nyomása alatt, ilyen sok félrecsúszott példa között tényleg művészet megtalálni az előremutató, természetünk szerinti, kiegyensúlyozott utat. Németh László szavaival ezt úgy mondhatnánk, hogy a tömegélet özönvízéből kell kiemelkednie a minőségi élet szigeteinek. Nem könnyű, de nem is reménytelen. Hiszen jól tudjuk:

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!”

(N. Kazantzakisz)

Mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle.

Futni játékból és muszájból

Egy kétéves kisgyermek már fut. Így közlekedik. Nem mintha sietne, csak így mókásabb. A futás önmagában véve játék számára. Az ovisok már összemérik erejüket, fogócskáznak. Aztán ahogy múlik az idő, az iskola a maga szabályozottságával a futás spontaneitását is mederbe tereli. A mozgásigény még nem vész el, csak átalakul. A kisiskolás már akkor, úgy és annyit szalad, amennyit engedélyeznek számára. Itt már elkezdődik valami.

Szinte észrevétlenül jut a serdülő abba az állapotba, hogy utál futni. A lányok arcára kiül a mélységes megbántottság, ha a testnevelőjük néhány kör kocogásra próbálja őket rávenni. De a fiúk lelkesedését is csak a labda bevetése képes életre kelteni. Aztán ez így megy tovább. Úgy lépünk át a felnőtt kor küszöbén, hogy már csírájában sincsenek kellemes emlékeink a hajdani természetes jó viszonyról.

Futni sok mindenért

Vannak, akik a legkülönbözőbb indítatásból ugyan, de ismét rátalálnak a futásra. Hogy mikor és miért, az nagyon egyéni. Szeretem nézni a futókat.  Kedvencem egy meghatározhatatlan korú férfi, aki a séta és a kocogás sajátos keverékét adja elő. Hétről hétre, naponta rója a kilométereket. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a fejét kevésbé tartja ferdén, a lábai gördülékenyebben engedelmeskednek a parancsnak. Számára a futás az agyvérzést és a bénultságot követő életigenlést, az utolsó esélyt jelenti.

Vagy itt van például egy 80 kg körüli, túlsúlyos nő. Nehezen bírja, kevés a levegője. Sétál, aztán megint rászánja magát. Nem szégyelli. Elszánt. Az arcán ott a meggyőződés, hogy ő le fog fogyni. A tarka képhez hozzátartozik egy 65 év körüli napbarnított, szálkás izomzatú úr is. Alig néhány fok van. Baseballsapkában és rövidnadrágban fut.  Nem is akárhogyan. Mindkét kezében kisebb kézisúlyzó, de ez nem zavarja abban, hogy a részidejét rendszeresen ellenőrizze. Számára a futás adja a bizonyosságot, hogy nem öregszik. Élvezi, hogy fittebb, mint valaha.

A kora esti edzések alkalmával szoktam találkozni egy kedves családdal. Az apa két, kb. 8-12 év közötti gyermekével fut. Ritka jó dolog, amit csinálnak. Abban a korban, mikor a legtöbb gyereknél a mozgás lassan megszűnik örömforrássá válni, náluk éppen az ellenkezője történik. Szokássá rögzül. A közös sportolás semmi mással nem pótolható élményével együtt. A futás, mint bármely más pozitív érzelmeket kiváltó tevékenység, a rendszeresség által szükségletté válik. A gyerekek még nem sejtik, hogy milyen nagy ajándékot kapnak.

Aztán van olyan is, aki számára a futás egyfajta különös menedék. Elszalad az idegőrlő családi konfliktusok elől. Ez az óra csak az övé. Nem nyaggatja a gyerek, nem veszekszik az asszony, nem üvölt a férj. Ellazul és közben új energiával telítődik. Futás után sohasem látszik az élet olyan zavarosnak és kegyetlennek.

Futni jó

Az egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy a futás unalmas. A rendszeresen futók tudják, hogy ez inkább a lélek csendje és békéje. Az egész napi rohanás, stressz és információáradat közepette szinte megváltás. Az hisszük, hogy semmi sincs, és közben a legtöbb történik. Az alváson kívül egy új lehetőség, hogy fejben megpihenjünk. Persze ez sem általános szabály. Olykor éppen futás közben születnek a legjobb gondolatok.

A futással még azért is baj szokott lenni, mert fárasztó. Van is benne valami, de azért egy jó edzéstervvel egész kellemesen megoldható, sőt előbb-utóbb élvezhető. A gond általában abból adódik, hogy mindig sokkal gyorsabban szeretnénk futni, mint amennyire a szervezetünk pillanatnyilag hitelesítve van. Kezdetben fussunk a „jól esik tartomány” körüli beszélgetős tempóban. Majd fokozatosan emeljük az adagot, és csak néhány hónap múlva növeljük az intenzitást.

Futni egészséges

Különösen hasznos a futás abban az esetben, ha a fogyni szeretnénk.  A „zsírégetéshez” minimálisan 30 perc folyamatos állóképességi munkavégzés szükséges. Ekkor indulnak el a szívünknek oly kedves, és mellesleg rendkívül hasznos változások. Minél tovább tudjuk folytatni a terhelést, annál nagyobb lesz a hatás. Közben lejátszódnak azok az élettani folyamatok is, amelyek a szív- és a keringési rendszer karbantartásához szükségesek. Ismerve a rémes halálozási statisztikákat – minden második haláleset szív és keringési rendellenesség következménye – nem hanyagolhatjuk el ezt a kedvező „mellékhatást” sem.

Ha szeretnéd, futni fogsz

A harmadik leggyakoribb érv, hogy miért ne fussunk az, hogy nincs hol és mikor. Erre is vannak bevált javaslatok, de azért ezt a kérdést mindenkinek magának kell tisztáznia. Egy biztos: amíg a kifogások és nem a megoldások jutnak az eszünkbe, még nem akarunk igazán futni. Legfeljebb csak felmerül: mi lenne, ha én is…? Nem baj. Nem kell erőltetni. Ha majd igazán szükségét érezzük, könnyebben találunk helyet a futás számára a napi teendők között.

Futni boldogság

Aztán jó néhányan vagyunk, akikkel megesik a csoda, és a futás szenvedéllyé válik. Amikor futás közben letüdőzzük a friss tavaszi levegőt, a természet újjászületését érezzük a sejtjeinkben. A futás ilyenkor a szebbik arcát mutatja. Szinte szárnyalunk, lábujjunkkal alig érintjük a talajt.

Nyáron sétálhatunk a tengerparti homokban, vagy a hűs erdei lombok alatt, de futva minden varázslatosabb. Az érzékszervek tisztábban éreznek, az élmény ütősebb. Még egy szomorú, esős októberi nap, vagy egy kemény, hideg téli vasárnap is tud valamit adni a futó számára. Ilyenkor megmagyarázhatatlan fanatizmus szállja meg az embert. Különleges örömet talál abban, hogy míg mások a meleg szobában ücsörögve tévét néznek, chipszet rágcsálnak, addig ő viaskodik az időjárással és önmagával. „Arcára sósan és habosan rátelepszik a fáradtság”. Nagyon szereti magát ilyenkor.

Futni erőpróba és közösségi élmény

Persze az ember nem állhat meg a jó közérzet adta örömöknél. Társakra vágyik. Teljesíteni akar. Ettől válnak egyre népszerűbbé a futóklubok és az utcai futóversenyek. A maratoni táv teljesítése eufórikus élmény. Verseny közben az amatőr futó is úgy érzi, hogy itt minden érte van. Hogy sikerüljön.  A járókelők biztatják, tapsolnak, az 5 km-enkénti állomásokon frissítőt nyújtanak felé. A célban családtagjai izgulva várják, a műsorvezető pedig a nevén szólítja. Üdvözli a maratonisták táborában. Ekkor az ember átérzi az erőfeszítés szépségét, és azt gondolja, hogy megérte. Megcsinálta.

Vannak olyan futók, akik már év elején megtervezik a versenynaptárjukat, esetleg üdüléssel egybekötve választják ki, hogy hol szeretnék teljesíteni a távot.  Ma már az összes jelentős világvárosban rendeznek versenyeket, példátlan népszerűséggel. Egy londoni maratonit például csak szerencsével lehet elcsípni, a futófesztivál közel ötvenezres táborába sorsolják a részvevőket.

Szóval mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle. Érdemes hozzá visszatalálni…

Lead bold betűvel – bevezető 4-5 sor

Alcím

Folyószöveg

Folyószöveg új bekezdés

Kiemelt szövegrész

Folyószöveg folytatása

Gyakran érzed úgy, hogy valami nem jó, valamin változtatni kellene? Nyűgős, kedvetlen reggelek, unalmas, céltalan nappalok és fáradt, kiábrándult esték követik egymást állandó körforgásban… Van kiút ebből a taposómalomból. Lehet élettelibb és egészségesebb az életed. A változás lehetséges és rajtad múlik. Lehetsz jól!

A HOLNESS egy harmonikus életstílus:

• amikor teljesebb életet élsz, az egyes életterületeket hasonló igényességgel gondozod;
• amikor a problémák okait, és nem a tüneteit kezeled;
• amikor van elég lelki és fizikai immunitásod az élet nehézségeivel megküzdeni;
• amikor azt érzed, hogy kézben tartod az életed,
• amikor éppen annyira vagy stabil vagy rugalmas, amennyire kell.

A HOLNESS téged erősít és gazdagít, nem a fogyasztói kultúra és a digitális világ legfőbb haszonélvezőit. Amikor már tudod, hogy a jóllétet nem lehet megvásárolni, csak megteremteni. Bölcsen, lágy teremtéssel kihozod magadból és a napjaidból azt, ami lehetséges. Szelíd fegyelemmel gazdálkodsz a saját és a környezeted erőforrásaival. Úgy élsz ma jól, hogy holnap is jól élhess.

Már nem csak tudod, hogy mit kellene tenni, hanem meg is csinálod. Nem kampányszerűen, hanem fenntarthatóan. A céljaidat szolgáló, támogató szokásokat alakítasz ki. Örömmel kezded és elégedetten zárod a napot. Felismered a hozzád hasonló békés, kiegyensúlyozott és tisztességes embereket. Szívesen kapcsolódsz hozzájuk. Érzed, hogy egy építő és segítő közösséggel jobban megy. Nem a csodákban bízol, hanem a helyes döntésekben, a következetes cselekvésben és a támogató emberekben.

Mi tehát a HOLNESS? Egy lehetséges út, megoldás a XXI. századi jó életre. Egy holisztikus életmódmodell, amely különböző területek jóllét üzeneteit dolgozza fel gyakorlatias megközelítésben, hiteles szakmai és közösségi támogatással. Az évezredes bölcsességek és a legújabb „életjobbító” kutatási eredmények integrálása. A teljes élet felé törekvés, az életszektorok és értékek kiegyensúlyozása. Fenntartható jóllét. Az egészség, a vitalitás, az öröm és a változtatni tudás élménye.

A HOLNESS azoknak szól:

• akik felismerték, hogy az életminőség jelentős javításához rendszerben kell gondolkodni, és csak holisztikus megközelítésben lehet az életmódon tartósan változtatni;
• akik a boldog életet önmagukkal, az emberekkel és a természeti környezettel kialakított harmonikus kapcsolatban szeretnék megtalálni;
• akik tudatosan választott értékrenden alapuló elégedett, egészséges és fenntartható életet szeretnének élni.

Mi is a közös bennük? Mindegyik egy életmódirányzat. Egy adott irányzat követői hasonló dolgokat csinálnak, hasonló célok megvalósítása érdekében. Egy-egy életmódirányzat a kor civilizációs kihívásaira ad sajátos válaszokat. Ahogy a problémák, úgy megoldások is egyre összetettebbek. Az életmódirányzatoknak van egy természetes fejlődési folyamata. Ezt tükrözi a fitness, wellness, HOLNESS fogalmak megjelenése és tartalma.

Mi a fitness?

A fitness a mozgásszegény életmódra és a tömeges elhízásra válaszul jelent meg. Az irányzat követői nagyrészt fitness termekben edzenek, bár egyre több az otthon, vagy a szabadban sportolók aránya. A mozgástrendek állandóan változnak, ugyanakkor ezek mindegyike besorolható az edzések valamelyik alaptípusába. Döntően cardio, alakformáló vagy nyújtó (szaknyelven: aerob, erőfejlesztő vagy ízületi mozgékonyságot növelő) edzésforma valamennyi.

Az új fitness eszközök és módszerek az emberek újdonságigényét átmenetileg kielégítik (így oldják a monotóniát), és növelik az esélyét az egyéni sajátosságokhoz jobban illeszkedő edzésprogram megtalálásának.

A fitness alapvető célja az egészség megőrzése (vagy visszanyerése), a jó fizikai kondíció, illetve a megfelelő testsúly és testalkat elérése.

Persze az okosan végzett fittségi edzéseknek rengeteg pozitív mentális hatása is van (kellemes közérzet, elégedettség, önbizalom), de azért a fitness elsősorban a szép, egészséges és edzett testről szól. Az irányzathoz sorolhatjuk azokat a kiegészítő eszközöket is, amelyek e célok elérését segítik (táplálkozás, masszázs, testplasztika stb.). A fitness fejlődésének egy sajátos irányaként, az 1980-as években megjelent a fitness, mint versenysport, amelynek számos versenyrendszere, versenyfajtája alakult ki az utóbbi évtizedekben.

A szabadidős fitness óriási üzletté, hatalmas iparággá fejlődött. Az újabb és újabb gépcsodák forgalmazói azt hirdetik, hogy az eszközeik minden eddiginél hatékonyabbak, sőt némelyik már helyettünk végzi az izommunkát. Ezek a tendenciák remekül kiszolgálják azt az – egyébként természetes – emberi vágyat, hogy a lehető legkisebb energiával legtöbb eredményt érjük el. Valószínűsíthető azonban, hogy ezek az eszközök nem jelentenek annyi előnyt a felhasználóiknak, mint amennyi jövedelmet hoznak gyártóiknak.

Ha egészséges és fitt testre vágysz, akkor inkább a profi fitness szakemberek edzéseit válaszd, vagy a tanácsaikat követve edzd saját magad!

Mi a wellness?

A wellnesst az állandó pörgés, a túl sok stressz, a növekvő teljesítménykényszer, a túlfeszítettség, a kiégés előli menekülés hívta életre. A fitnesshez viszonyított legnagyobb különbség, hogy a wellness a testet nem edzi, hanem kényezteti. A wellness irányzat kifejezett törekvése a test és a „lélek” jólléte, amely eltérő módszerek használatát igényli.

A wellness kezdetben egy új, egészségorientált gondolkodásmódnak indult. A wellness nagy amerikai teoretikusai (Halbert L. Dunn, John W. Travis, Donald B. Ardell) egy korszerű preventív életstílust értettek a fogalom alatt. Később a wellness jelentése Európában az öröm, az élmény dimenziójával gazdagodott. Így talált rá az 1980-90-es évek fordulóján a turizmus Spa iparága, amely életre keltette az új egészségfilozófiát különböző turisztikai szolgáltatások formájában.

A wellness egy egészségturisztikai trenddé vált, amely bizonyos szolgáltatásokra specializálódott szállodák részlegeit, és azok szolgáltatásait jelenti. Lényege az egészség és az élmény összekapcsolása, az egészséges élvezetek keresése.

Az emberek általában a wellness hétvégéket kellemes semmittevéssel, fürdőzéssel, szaunázással, finom ételekkel, esetleg masszázzsal töltik. Lelassulni, kilazulni szeretnének a nagyvárosi pörgő életből.

A wellness égisze alatt a szépségipar is megerősítette pozícióit a turizmusban. Sokaknak a feltöltődés szépülést is jelent. Ők azok a vendégek, akik pihentető napjaikat kozmetikai kezelések bűvkörében töltik el, és azzal az elégedettséggel távoznak, hogy sokat tettek önmagukért.

Az irányzaton belül új, dinamikusan fejlődő területként jelent meg a medical wellness. A medical wellness szolgáltatásai közé tartoznak többek között a különböző diagnosztikai eljárások, anti-ageing programok, alvászavarok kezelése, kardiológiai rehabilitáció, allergia-kezelések, súlykontroll-programok, fizio- és balneoterápiák, méregtelenítés.

Amikor a fitness kezdett veszíteni marketingértékéből, az edzőtermekben is megjelent a wellness. A wellness az edzőtermek világában túl sok újdonságot nem tudott felmutatni az ergonomikusabb gépek, és a lassúbb tempójú, keleti mozgáselemeket integráló (body and mind) óratípusokon kívül.

Mi a HOLNESS?

A csúcsra járatott anyagiasság, a gépies világ, a természetes környezet pusztulása, a szélsőséges társadalmi megosztottság és elidegenedés létrehozta az igényt a másként gondolkodásra. A monoton, nagyvárosi, fogyasztói életforma mellett új, alternatív életmódelemek jelennek meg egyre többek életében. Spirituális útkeresések, környezettudatosság, komplementer gyógymódok, erőszakmentesség és együttműködés iránti igény stb. mind-mind erősödő társadalmi jelenségek.

A digitális, túlspecializált, hightech világ mellett éledezik egy másik kultúra, amely az ember saját erőforrásainak fejlesztését, az emberekkel és a természettel való harmonikus kapcsolatot tartja kiemelkedően fontosnak. Ebben a kultúrában a minőségi életet a testi, mentális és spirituális jóllét jelenti, amely nem választható el a társas és a természeti környezet jóllététől sem. Ezek az igények fejeződnek ki a HOLNESS életmódirányzatban.

A HOLNESS az élet teljességét keresi, az értékek és az életszektorok kiegyenlítésére törekszik, a helyes arányok megtalálását tartja fontosnak.

A HOLNESS felismeri, hogy szükség van egészséges és edzett testre (fitness), stresszoldásra, lazításra (wellness), de ennél több kell a teljesebb jólléthez. Az ember spirituális, társadalmi és természeti lény is, így ezek a területek is figyelmet igényelnek, gondozásra szorulnak.

A fitness egy erősen testközpontú egészségtudatosságot képvisel. A wellness az időszakos, de intenzív lazítást, feltöltődést középpontba állító életmód-stratégia. A HOLNESS egy folyamatos, kifinomult érzékenységgel kísért, önfejlesztési út, amely egyforma fontosságot tulajdonít a testnek, az elmének, a léleknek, a kapcsolatoknak és a környezetnek.

A HOLNESS egy lehetőség, hogy a nagyvilág töredezettségét saját világunkban harmonikus egységévé formáljuk. Hogyan csináljuk? Hogyan alakítsuk át az életmódunkat apránként, egy teljesebb jóllét reményében? Ez a HOLNESS blog témája, erről fogok részletesen írni a következő hetekben, hónapokban.

Mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle.

Futni játékból és muszájból

Egy kétéves kisgyermek már fut. Így közlekedik. Nem mintha sietne, csak így mókásabb. A futás önmagában véve játék számára. Az ovisok már összemérik erejüket, fogócskáznak. Aztán ahogy múlik az idő, az iskola a maga szabályozottságával a futás spontaneitását is mederbe tereli. A mozgásigény még nem vész el, csak átalakul. A kisiskolás már akkor, úgy és annyit szalad, amennyit engedélyeznek számára. Itt már elkezdődik valami.

Szinte észrevétlenül jut a serdülő abba az állapotba, hogy utál futni. A lányok arcára kiül a mélységes megbántottság, ha a testnevelőjük néhány kör kocogásra próbálja őket rávenni. De a fiúk lelkesedését is csak a labda bevetése képes életre kelteni. Aztán ez így megy tovább. Úgy lépünk át a felnőtt kor küszöbén, hogy már csírájában sincsenek kellemes emlékeink a hajdani természetes jó viszonyról.

Futni sok mindenért

Vannak, akik a legkülönbözőbb indítatásból ugyan, de ismét rátalálnak a futásra. Hogy mikor és miért, az nagyon egyéni. Szeretem nézni a futókat.  Kedvencem egy meghatározhatatlan korú férfi, aki a séta és a kocogás sajátos keverékét adja elő. Hétről hétre, naponta rója a kilométereket. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a fejét kevésbé tartja ferdén, a lábai gördülékenyebben engedelmeskednek a parancsnak. Számára a futás az agyvérzést és a bénultságot követő életigenlést, az utolsó esélyt jelenti.

Vagy itt van például egy 80 kg körüli, túlsúlyos nő. Nehezen bírja, kevés a levegője. Sétál, aztán megint rászánja magát. Nem szégyelli. Elszánt. Az arcán ott a meggyőződés, hogy ő le fog fogyni. A tarka képhez hozzátartozik egy 65 év körüli napbarnított, szálkás izomzatú úr is. Alig néhány fok van. Baseballsapkában és rövidnadrágban fut.  Nem is akárhogyan. Mindkét kezében kisebb kézisúlyzó, de ez nem zavarja abban, hogy a részidejét rendszeresen ellenőrizze. Számára a futás adja a bizonyosságot, hogy nem öregszik. Élvezi, hogy fittebb, mint valaha.

A kora esti edzések alkalmával szoktam találkozni egy kedves családdal. Az apa két, kb. 8-12 év közötti gyermekével fut. Ritka jó dolog, amit csinálnak. Abban a korban, mikor a legtöbb gyereknél a mozgás lassan megszűnik örömforrássá válni, náluk éppen az ellenkezője történik. Szokássá rögzül. A közös sportolás semmi mással nem pótolható élményével együtt. A futás, mint bármely más pozitív érzelmeket kiváltó tevékenység, a rendszeresség által szükségletté válik. A gyerekek még nem sejtik, hogy milyen nagy ajándékot kapnak.

Aztán van olyan is, aki számára a futás egyfajta különös menedék. Elszalad az idegőrlő családi konfliktusok elől. Ez az óra csak az övé. Nem nyaggatja a gyerek, nem veszekszik az asszony, nem üvölt a férj. Ellazul és közben új energiával telítődik. Futás után sohasem látszik az élet olyan zavarosnak és kegyetlennek.

Futni jó

Az egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy a futás unalmas. A rendszeresen futók tudják, hogy ez inkább a lélek csendje és békéje. Az egész napi rohanás, stressz és információáradat közepette szinte megváltás. Az hisszük, hogy semmi sincs, és közben a legtöbb történik. Az alváson kívül egy új lehetőség, hogy fejben megpihenjünk. Persze ez sem általános szabály. Olykor éppen futás közben születnek a legjobb gondolatok.

A futással még azért is baj szokott lenni, mert fárasztó. Van is benne valami, de azért egy jó edzéstervvel egész kellemesen megoldható, sőt előbb-utóbb élvezhető. A gond általában abból adódik, hogy mindig sokkal gyorsabban szeretnénk futni, mint amennyire a szervezetünk pillanatnyilag hitelesítve van. Kezdetben fussunk a „jól esik tartomány” körüli beszélgetős tempóban. Majd fokozatosan emeljük az adagot, és csak néhány hónap múlva növeljük az intenzitást.

Futni egészséges

Különösen hasznos a futás abban az esetben, ha a fogyni szeretnénk.  A „zsírégetéshez” minimálisan 30 perc folyamatos állóképességi munkavégzés szükséges. Ekkor indulnak el a szívünknek oly kedves, és mellesleg rendkívül hasznos változások. Minél tovább tudjuk folytatni a terhelést, annál nagyobb lesz a hatás. Közben lejátszódnak azok az élettani folyamatok is, amelyek a szív- és a keringési rendszer karbantartásához szükségesek. Ismerve a rémes halálozási statisztikákat – minden második haláleset szív és keringési rendellenesség következménye – nem hanyagolhatjuk el ezt a kedvező „mellékhatást” sem.

Ha szeretnéd, futni fogsz

A harmadik leggyakoribb érv, hogy miért ne fussunk az, hogy nincs hol és mikor. Erre is vannak bevált javaslatok, de azért ezt a kérdést mindenkinek magának kell tisztáznia. Egy biztos: amíg a kifogások és nem a megoldások jutnak az eszünkbe, még nem akarunk igazán futni. Legfeljebb csak felmerül: mi lenne, ha én is…? Nem baj. Nem kell erőltetni. Ha majd igazán szükségét érezzük, könnyebben találunk helyet a futás számára a napi teendők között.

Futni boldogság

Aztán jó néhányan vagyunk, akikkel megesik a csoda, és a futás szenvedéllyé válik. Amikor futás közben letüdőzzük a friss tavaszi levegőt, a természet újjászületését érezzük a sejtjeinkben. A futás ilyenkor a szebbik arcát mutatja. Szinte szárnyalunk, lábujjunkkal alig érintjük a talajt.

Nyáron sétálhatunk a tengerparti homokban, vagy a hűs erdei lombok alatt, de futva minden varázslatosabb. Az érzékszervek tisztábban éreznek, az élmény ütősebb. Még egy szomorú, esős októberi nap, vagy egy kemény, hideg téli vasárnap is tud valamit adni a futó számára. Ilyenkor megmagyarázhatatlan fanatizmus szállja meg az embert. Különleges örömet talál abban, hogy míg mások a meleg szobában ücsörögve tévét néznek, chipszet rágcsálnak, addig ő viaskodik az időjárással és önmagával. „Arcára sósan és habosan rátelepszik a fáradtság”. Nagyon szereti magát ilyenkor.

Futni erőpróba és közösségi élmény

Persze az ember nem állhat meg a jó közérzet adta örömöknél. Társakra vágyik. Teljesíteni akar. Ettől válnak egyre népszerűbbé a futóklubok és az utcai futóversenyek. A maratoni táv teljesítése eufórikus élmény. Verseny közben az amatőr futó is úgy érzi, hogy itt minden érte van. Hogy sikerüljön.  A járókelők biztatják, tapsolnak, az 5 km-enkénti állomásokon frissítőt nyújtanak felé. A célban családtagjai izgulva várják, a műsorvezető pedig a nevén szólítja. Üdvözli a maratonisták táborában. Ekkor az ember átérzi az erőfeszítés szépségét, és azt gondolja, hogy megérte. Megcsinálta.

Vannak olyan futók, akik már év elején megtervezik a versenynaptárjukat, esetleg üdüléssel egybekötve választják ki, hogy hol szeretnék teljesíteni a távot.  Ma már az összes jelentős világvárosban rendeznek versenyeket, példátlan népszerűséggel. Egy londoni maratonit például csak szerencsével lehet elcsípni, a futófesztivál közel ötvenezres táborába sorsolják a részvevőket.

Szóval mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle. Érdemes hozzá visszatalálni…